Milyen szép nagy fehér pelyhekben hullanak a szavak, az elárvult, jelentésükvesztett szomorú szavak. Mégis milyen vidám ez a szóesés: szógolyózunk, szóembert építünk, csúszkálunk a befagyott szavakon. Aztán ha jön az olvadás, bokáig járunk a szólatyakban, és végül csak állunk szótlanul. Dömös,…
Szóesés
2017.02.01. 11:04 szg54
Szólj hozzá!
