Fák, madarak, puha fészkek,
kőarcokon csorbult kések,
ránc, amit az elme vésett,
elfeledett ölelések
és a dal, mi némán szól már.
Omló kárpitok, gerendák,
roggyanó emelvény s korlát,
szög-szár király ott lent fekszik,
halál elől nem menekszik,
sóhajtása…
Prépostsági árnyak
2014.05.28. 20:24 szg54
Szólj hozzá!
