Mintha hazajöttem volna:
lehajoltak hozzám a hegyek,
tenyerére vett egy bükkfa ága,
s az esti szélben százéves fájdalom zakatolt.
Százéves fájdalom
zakatolt, mint malom
estén és hajnalon,
áttörve száz jajon.
Mintha hazajöttem volna
ölelő völgyeken, szorosokon át
mosolygó rokonok közé,
akik már régóta vártak – talán éppen engem is.
Magyarnak itt kékebb az ég, zöldebb a fű,
hűsebb a forrás és tisztább a szó.
Megtartó erőtér,
ha a szó erőt ér,
nyelveddel törődjél,
hogy el ne vesződjél!
A nyelv szekérvárával óvott önazonosság
bástyafalaknál erősebb védőműve
az erdők földjébe gyökeret eresztett népnek,
ami minden őt eltiporni kész erővel dacol.
Mintha hazajöttem volna, igen!
Hegyek közé, testvérek közé
felszabadított lélekkel
Erdély földjére jöttem én!
Dömös, 2015. július 14.
Erdély
2015.07.14. 20:56 szg54
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szg54.blog.hu/api/trackback/id/tr407628616
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.