(Magyar László költő halálára) Szomjas a Duna, porzik a parti iszap, rekken a nyár:a nap is barnára sül. Az autó kormányára ég a kéz, arcomon görcsbe rándul a simogatás: az érintés is éget, nem csak tekinteted. Már csak mi vagyunk-vagyunk, támadunk és támogatunk, s napunk…