Maradj nekem, kedves,
bár két szemed nedves,
házadba eressz be,
feszülj rám nevetve.
Ölelésbe ringass,
soha el ne hallgass.
Semmit se tagadva
találnék magamra.
Mindig nekem dúdolj,
soha meg ne csúfolj,
bánatnak virága
várjon ránk hiába.
Táncolj velem kedves,
szívemtől ne reszkess,
szél szárnyán szaladva
szálljunk fel a napba.
Repülj velem bátran,
ne halálra váltan,
s ha majd megtalálom,
bírd el a halálom.
Dömös, 2014. február 25.
