Ölelés vagy magad,
szerelmével kérkedő
lágy csókvirágdémon.
Kezedben tartasz engem,
bőröd alatt simogatlak.
Hadd legyek az álmod,
lebbenő pillád mögött tolakodó szellem,
meghasadt égboltbeton,
kőeső-cirógatás,
tántorgó józanság,
tanácstalan szerelem.
Értünk hull a tavasz könnyű könnye,
miénk a nyár bíbor bánata,
nekünk integetnek az ősz tarka tollai,
minket markol a tél csupasz csontropogása.
Megkopasztott lélekkel
menekülni nincs hová.
Nem ejthet foglyul
penge keménysége,
szétfolyó szavak lágysága.
Tartom magam kevélyen,
örök hóban,
egyenes derekú tölgyekbe fogózkodva.
Mint parttalan úton járó
testetlen lábdobogás,
égbekiáltott bánatom
káromlásba kapaszkodva
visszahull.
Dömös, 2016. február 25.
Szerelem
2016.02.25. 20:53 szg54
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szg54.blog.hu/api/trackback/id/tr858419768
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
