(Andreának)
Évszázadok óta ismerlek itt e Földön,
és évszázadok óta kereslek itt téged,
ahová egy másik mindenségből
csillagokon lovagolva tértem vissza érted.
Évszázadok óta karjaidban fekszem,
évszázadok óta van ágyad ölemben.
Alkonyórán jöttél, mikor már nem reméltem,
azt hittem, már minden lehetőt megéltem,
te áldott démon, lelkem jobbik része,
arcomra véstem arcod,
téged látlak a tükörbe nézve.
Téged dicsér testem remegése,
minden fogaim közt átszűrt lélegzetem,
mert kellesz nekem!
Vágyom utánad, ahogy az élők élni vágynak,
és örülök, mint szomjazó a teli pohárnak.
Velem repülsz, hová madarak se szállnak,
s így búcsút intünk kínnak és halálnak.
És akkor odakiáltom a földnek és az égnek,
a folyónak és a szélnek,
ahonnan jöttem, annak a másik mindenségnek,
hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek téged!
Dömös, 2023. május 9.
Alkonyórán jöttél
2023.06.16. 22:59 szg54
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szg54.blog.hu/api/trackback/id/tr2416672616
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
