Kapaszkodj minden indába, ágba,
felhőbe, kőbe és vadvirágba,
sziromba, szélbe és fakeresztbe,
nehogy a sírba fektessenek be.
Kapaszkodj csöndbe, emlékezésbe,
zűrös napokba és csöndes éjbe,
profán dalokba és döbbenetbe,
ájtatos templomi körmenetbe.
Kapaszkodj hitbe, álomba, vérbe,
hullani-kész, vén, rőt falevélbe,
lázadó, lidérces látomásba,
magányos, hűvös nagy ragyogásba,
felhőtlenül kék tavaszi égbe,
sóhajba, szóba, baráti kézbe.
Ha minden fogytán, ha erőd elhagy,
amíg kapaszkodsz, még addig itt vagy.
Dömös, 2013. szeptember 25.
