Marcona arcon a ritka mosoly,
harsan a harsona, titka komoly.
Elmegy a lány tova, lépte kevély,
messze az otthona, mégse sekély.
Nincsen öröm soha így egyedül,
szívemnek bánata összevegyül.
Könnyek az arcodon, hol van a kéz,
játszik a válladon, bízva becéz?
Ősz fejemen biza nincs koszorú,
mégse vagyok igazán szomorú,
isteni csillagom visszanevet,
arannyal hinti be ősz fejemet.
Dömös, 2025. május 6.
