Ó, hát megint itt van a szigorú tél,
fagy csikorog, hó hull, s kint zihál a szél.
Farkasok fénylő foga vicsorog,
homályban felvöröslő vér bugyog.
Lábak ropják, tiporják a táncot,
kéz derekat markol, simít ráncot.
Csikorog a hegedű, síp sikolt,
arcára sötét felhőt húz a Hold.
Csapról csorgó bor bíbora vérem,
dal ritmusát szaporázza szívem.
Járjad babám ezt a csuda táncot,
járjad babám megégetve lángot,
járjad babám, ha beleszakadsz is,
csókod izzik, ha adsz, ha nem adsz is.
Csók fagy szájra szomorú örömből,
bezárt ajtón dermedés dörömböl.
Pengék pengése, dobok dobogása,
hej, mindig előre, sose hátra!
Járjad babám végenincsen táncod,
járjad, még ha bőrödet lehántod,
járjad szívből, lélekből merészen,
akkor is, ha belehalsz egészen.
Jaj, már újra eljött a dermesztő tél,
s az ölelő fagyban halálról mesél.
Dömös, 2016. január 14.
