Életem célja, értelme
– szólt –,
hogy e cérnát e tűbe befűzzem,
s továbbadjam annak,
aki majd ölteni fog.
Azután meghalhatok.
Azért élek
– mondta –,
hogy megsózzam ezt a levest.
Ki utánam jön,
borsozni fog.
A következő megkeveri,
s csak az utolsó lesz,
aki majd megeszi.
Budapest, 1972. december 3.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
