I
öledbe kedves
fejem lehajtom
simítsd ki rendre
összegyűrt arcom
csitítsd a kedvem
csillapítsd lázam
itt áll a kertben
rombadőlt házam
dúdolgass némán
ölelj fel engem
élek s hogy élek
szívemre vettem
enyém a bánat
enyém az élet
az esti táncba
elvárlak téged
II
feketén szépülj
éjféli táncra
hideg daloktól
bújj hozzám fázva
suttogj egy dalt is
itt laksz ma bennem
vassúlytól ékes
durva kezemben
énekelj nékem
dallal világolj
földre terített
testemen táncolj
fogadj el engem
kardok közt árvát
megcsúfolt lelkem
szíveddel járd át
III
haragom eltört
füstöm is néma
rámszáradt csókok
vádolnak néha
vad vágtatásban
vad kergetésben
elhagy a könnyem
elfogy a mérgem
megfagyott arcok
kővévált kertben
azt hazudják hogy
szerettek engem
jövőm már elmúlt
múltam nem vádol
bújj hozzám kedves
amikor fázol
Dömös, 2011. április 21.
