Elbújva zajos világtól,
létével olcsó hitványtól
itt vagyok magamba zárva,
nincs tán kulcs, mi jó e zárba.
De ha egyszer nyomom járva
jóbarátom rám találna,
megkínálnám ételemmel,
piros borral, életemmel,
és ha mindezt elfogadta,
öltöztetném nehéz vasba:
táncot akkor velem ropjon,
még a szikla is ropogjon!
Táncot akkor! Szikrát hányva!
Verset vésve szikla ágyba!
Ékes trónus megremegjen,
súlyos kárpit megrepedjen,
kinyíljon, mi be van zárva,
rengés törjön a világra!
Táncunk akkor hadd zuhogjon,
szívünk is hogy megszakadjon.
Budapest, 1980. január 29.
