A rétekről a gerincen át a csúcsig száguldó
orkán,
mint megvadult hárfás, mikor a húrokba tép,
úgy szaggatja a tölgyek és bükkök ágait,
és mintha sziklaszékből prédikálna az erdőnek,
zúg, bömböl, és harsog,
rémítve vadat, madarat, embert.
Hangja végigsüvölt kövek és sziklák fölött,
és visszaverődik az ősi vár falairól,
leszáguld szakadékon, árkon, völgyön,
és a folyóparton nyugovóra tér.
Dömös, 2014. október 26.
