Kinn a mezőn még lábon állt a búza,
s még rőten aranylott az alkony,
de szemünk már átnézett a télen túlra,
s gondolat-szárnyon szállva
földet értünk az utcasarkon
új csontok, új vérek közé.
És végre megértettük ekkor, hogy
új vizeken új hajóink ringása,
új mezőn új búza ringása,
új egek mögé rejtező új napok hatalma
hív, csábít, parancsol új utakon a régi hazába.
S íme, itthon vagyunk,
fájdalmunk és örömkönnyünk közös,
és mégis, mi elválaszt – a csorda-acsargás –,
még mindig ösztönös.
Míg a hangot keressük,
nyári zápor fut át a hóesésen,
s a megsebzett égbolt könnye csurog végig
felhőt hasító haramia-késen.
Egünkön nincs madár,
lovunk csak hőkölve húz,
s a szaladó víz két partján állva
egymást dobáljuk a maradó kővel,
s így – önmagunkkal harcba szállva –
nem gondolunk az elszökő idővel.
Dömös, 2015. augusztus 10.
Tévúton
2015.08.10. 08:12 szg54
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szg54.blog.hu/api/trackback/id/tr737695262
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
