(makáma, azaz rímes próza)
Lehetnél akár Annamária - vagy Valéria, - esetleg talán Viktória. - Azonban az nem csak teória, - hogy ha látlak, mellemben erősebben lüktet az artéria. - És ez tény, nem pedig allegória.
Bár szobádban nincsen drapéria, - s ha velem vagy, nincsen teketória, - sem hisztéria, - csak eufória, - mert te nem vagy fantazmagória. - Ha ismerne, érted epedne Szibéria - és Bulgária, - téged imádna az Adria, - képeiddel tele lehetne a Nemzeti Galéria, - melletted foglalna állást a Kúria, - és utánad bolondulna az egész kancellária.
Szemem elé most belülről vetít a memória, - remélem, sose leszel számomra csupán história, - mert te nem vagy átlagos kategória, - bár fejedet nem övezi glória. - Illatodat megirigyelhetné bármelyik drogéria, - vagy parfüméria. - És kedves vagy, sohasem fúria, - távol áll tőled a prüdéria. - Veled lenni egyáltalán nem kálvária, - hanem pikantéria - és rafinéria. - Számomra sosem vagy periféria, - veled nincs semmi mizéria, - s rólad szól a legszebb ária: - szeretlek, Ria!
Dömös, 2025. május 2.
