Szilágyi Gábor Máriusz írásai

Viaszfehér holdmadarak –

elszálltak az éveink.

Konok, szürke felhők alatt

haldokolnak szépeink.

Halvány álmok, rózsaszínű

kényszerképzetek között

bolyongunk, és piros szívű

gyermek áll fejünk fölött.

Görcsös, köves úton járunk,

hátunk mögött kék az ég,

mindig csak csodákra várunk,

s mindig reménykedünk még.

Ha majd egyszer vízbefúlnak

csodálatos álmaink,

akkor jövünk rá, hogy túl csak

hull a hó, és hull a hó,

és levágva szárnyaink.

Kaposvár, 1975. március 9.

Életem célja, értelme

– szólt –,

hogy e cérnát e tűbe befűzzem,

s továbbadjam annak,

aki majd ölteni fog.

Azután meghalhatok.

Azért élek

– mondta –,

hogy megsózzam ezt a levest.

Ki utánam jön,

borsozni fog.

A következő megkeveri,

s csak az utolsó lesz,

aki majd megeszi.

Budapest, 1972. december 3.