A parton őszi dermedésben állnak a fák,
mint halk harangszó
csilingelnek távoli vadlibák.
Levél hull, sárga és barna álmodás,
a víz se csobban,
a szó se szól,
s minden dal újabb halálos állomás.
A nap csak egyre szürkül,
számban a bor íze is fakul,
s az ifjúság aranya lassan
nemes ezüstté alakul.
Szürke hangján különös emlékeket idéz,
s már fagyról álmodik a szél,
s hiába kérem, nem hallgat el,
csak beszél és beszél.
Szívemnek fáj,
és idegenné válik a táj.
Az erdőn szarvasbikák torkából bőg
a hörögve gőzölgő gőg,
s arcomra finom hálót sző
az ősz.
Dömös, 2016. október 9.
Ősz
2016.10.09. 21:50 szg54
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szg54.blog.hu/api/trackback/id/tr5711784353
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
