Szóaratáskor
förgeteg-zápor
fröccsen a földre.
Tisztán a lélek
nem szól, ha félek,
hallgat örökre.
Mindenre várunk,
mindent kívánunk,
s nem jön a reggel.
Nincs több szivárvány,
s itt állunk árván
üres kezekkel.
Mért hogy az ének
száll tifelétek
hitványra, rongyra?
Minthogyha volna
néma a torka
árva dalokra.
Budapest, 1980. február 11.
