Eljött hozzám a szép lenge bánat,
és megtöltötte üres szobámat.
Gyereknek néztem, pedig már felnőtt,
s tiszta egemre varázsolt felhőt.
Felhőt varázsolt derűs egemre,
s én tisztaságát csodáltam egyre,
a tisztaságát, miáltal szebb lett,
lemosta rólam a régi szennyet.
Üres szememben nem virul rózsa,
mi ott nő, csak Vénusz légycsapója,
lovam is lassan befele fordul,
s a kövön patkója megcsikordul.
Dömös, 2015. február 9.
