Egy bátor cinke
szinte becsípve
nagy hangon hívta ma a szép tavaszt.
Én meg csak álltam,
s nevetve láttam
az ágon tipegő pici pimaszt.
És szállott a jókedv madárról madárra,
és szinte zengett már a fán minden ág,
s a földből az egyre hangosabb lármára
kidugta fejét egy álmos hóvirág.
Dömös, 2015. február 16.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
