Milyen szép nagy fehér pelyhekben
hullanak a szavak,
az elárvult, jelentésükvesztett
szomorú szavak.
Mégis milyen vidám ez a szóesés:
szógolyózunk, szóembert építünk,
csúszkálunk a befagyott szavakon.
Aztán ha jön az olvadás,
bokáig járunk a szólatyakban,
és végül csak állunk szótlanul.
Dömös, 2017. február 1.
Szóesés
2017.02.01. 11:04 szg54
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szg54.blog.hu/api/trackback/id/tr2812173868
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
