HTML

Szilágyi Gábor Máriusz írásai

Friss topikok

  • Katherine Hart: Annyira szép képeket használsz. Csak pár sor, és egészen felvidulok akár egyetlen versedtől is. (... (2015.04.20. 23:06) Groteszkek

Címkék

Hitek és hazugságok

2014.04.19. 17:46 szg54

(Csengey Dénes emlékére)

Húsz éve toppant be hozzám
a sok éve nem látott barát,
miközben körbejárta
e lassan új hitet vajúdó kis hazát.
Elmondta, hogy megtagadott
minden régi hazug hitet,
de én akkor még inogtam,
és nem értettem, és ő sem értett engemet.
És szégyenkeztem,
mert nem volt versben ígért piros borom,
és leült közénk a meg nem értés,
mint a háztetőkre ülepedő korom.

Aztán ő elment, míg én otthon ültem, ültem,
s figyeltem csak csupán,
figyeltem, merre, hol, miért jár,
és mások értik, csak én ülök bután.
Ő döbbent rá előbb, hogy akikre felnéztünk,
lenéznek minket, és hazudnak nekünk.
Ám a hazugságra épült fal leomlott,
s erény lett, mit addig bűnnek hitettek el velünk.
S úgy dőlt össze bennem minden régi hit,
mint ócska régi ház, amit
szétzúz a gép,
hogy helyén majd új torony legyen,
amikor rámtört a felismerés:
Régóta hazudnak itt nekem!
S nem maradt bennem más,
csak néma düh s feszítő indulat,
hogy mennyi évet vesztegettem el
egy világméretű hazugság miatt.
És értettem végre mindent,
és melléálltam lelkesen,
azt hittem, most majd minden szép lesz
– de akkor ő már nem hitt nekem.

S a hirtelen ránkszakadt szabadság
áldozatul kérte őt,
ki kétfelől égetve életét egyszercsak elment
korán, idő előtt.
Nemléte terhét azóta hordozom,
bárhová megyek, ő ott van velem,
s ha tétovázom válaszúton,
jó irányt mindig ő szab nekem.

És a hazugság most újra eljött,
és nyakunkon vígan üli torz torát,
s mi lentről nézzük, és nem értjük,
mivégre bátrak ez arcátlan vigyorgó, rút pofák?
E felfordult, gátlástalan világban
állunk üres kezekkel, éhesen,
s a hazugságon hízottak asztaláról
nem hullik le még egy morzsa sem.
Nem morzsákra, nem kegyelemkenyérre vágyunk!
Megillet minket az a jog,
hogy merjünk, szóljunk, s elmondhassuk:
hazudni illetlen dolog,
hogy e megcsalt, kifosztott ország
emelje fel már szép fejét,
osszon büntetést vagy jutalmat,
s mindenki lelje meg helyét,
hogy megszülessen közös kincsünk
a szép és derűs rend már újra,
és a béke bátran írhassa fel jelét
bolondos, büszke homlokunkra.

Dömös, 2007. augusztus 26.
 

Szólj hozzá!

Hintáztató

2014.04.19. 17:36 szg54

 

Nekem mindent látni kellett,

te már felhőn utazol,

s nekünk többé tisztaságot

az ördög se szavatol.

 

Mért van hangfogó a szájon?

Szem hályogtól mért vakul,

és a világ mibelőlünk

vajon mivé alakul?

 

Mért van okoson a járom?

Miért könyöké a kegy?

Mért jólfésült a hazugság?

Miért nem mozdul a hegy?

 

Mért, hogy letaglóznak hírek

naponta hirtelenül,

s nem érkezik igaz válasz

kérdve kérdezetlenül?

 

Mért háboríthatják lelkünk

rég háborítatlanul?

Mért felemás bohócnadrág,

és a bátor mért lapul?

 

Sok kérdésre hazug válasz,

és röhögve érkezik.

Pojácák és szalmabábok

mindennapunk mérgezik.

 

Bátor legény jobbra-balra

meglengeti a hintát.

Aki lapul, azért lapul

barátom, mert lapítják.

 

Budapest, 2007. február 4.

 

Szólj hozzá!

Talpig feketében

2014.04.19. 17:35 szg54

 

lovon jöttem gyalog mentem

fények szikráztak felettem

fényes égen fényes csillag

kérdezgetett – én feleltem

 

feketébe betakarva

fények közé nem mehettem

barátaim – ha még vagytok

válaszoljatok helyettem

 

Budapest, 1984. május 2.

 

Szólj hozzá!

Tűnődés

2014.04.19. 17:34 szg54

 

Elmúltak végleg víg napjaink,

messzire szálltak madaraink,

szél cibálja a hold üstökét,

s mesél régi, ringató mesét,

szánkban vörösbor ábrándja kel,

sok régi barát árnya figyel,

és körtáncot járnak a versben,

és körtáncot járnak a versben.

 

Dömös, 1984. április 6.

 

Szólj hozzá!

Tehetetlenség

2014.04.19. 17:33 szg54

 

Föld alatt nyugszik a mormota-lélek,

gúzsbakötve alszik minden éjszaka,

nappal is űzi a megkötött élet,

egy konkrét világba vágyik tán haza.

 

Dömös, 1984. április 5.

 

Szólj hozzá!

Egymás között

2014.04.19. 17:32 szg54

 

Falak között, bokrok között,

poros, szürke utak között

van-e hozzád közöm,

s hozzám közöd?

Rámnyitod az ajtót,

kezemről, fejemről a port letörülöd.

Ejnye, már megint beléptél

az életembe,

már megint

simogatást adtál a kezembe.

 

Ilyen vagy mindig:

kimész, bejössz,

fellöksz, és felemelsz,

megsiratsz, kinevetsz,

leporolsz, letepersz.

 

De egy napon

ha majd újra megleljük hazánkat,

nem fogjuk be a szánkat.

Ha a fekete fák között sötétlő

jövendő kísértete meglegyint,

minden félelmünket legyőzve

eléállunk megint.

 

Ha már nem nevet ki a derűs ég,

de még lesz bennünk keserűség,

ha önnön magunkat leteperve

kell felállnunk

immár szótlanul,

erőtlenül és gyáván:

hajdani bátorságunk újra kivirul.

 

És akkor nyiss rám a szobámban,

akkor porolj le engem bátran,

lépj be megint az életembe,

és én adok simogatást

a te kezedbe.

 

Akkor majd

falak között, bokrok között,

poros, szürke utak között

és mindenek között

lesz hozzád közöm,

és lesz hozzám közöd.

 

Dömös, 1984. április 3.

 

Szólj hozzá!

Az idő nyomán

2014.04.19. 17:31 szg54

 

Este van, és újra

elmúlunk egy éjre.

Tétován kel a hold,

s mint halotti maszkot

fehérre festi sápadt arcunk.

 

Talán majd egy éjszakán

(vagy holnap délután?)

megkérded újra:

 

Mondd,

a kútra, a kútra

ezüstöt mért von a hold?

Mondd, miért szürke rög a föld?

Mondd, a fa is mitől zöld?

És a kútra, a kútra

ezüstöt mért von a hold?

 

Leszünk még újra együtt,

ha majd minden régi hitünket feledjük,

leszünk.

Majd újra a régi asztalnál eszünk,

és az idő hálójában,

miként rovar a pókéban,

egymást karolva újra elveszünk.

 

Mert hazudik a múló szépség,

és az okos szó, mint gyáva népség

kijárt nyomán mindig megszökik.

A háló szemét vajon kik szövik?

Kik hoznak, homályt?

Zavaros napunkat ki zavarja meg?

Ki szól, ha éjjel felsír a gyerek?

És a sok kérdésre van-e felelet?

No lám, nyakkendőm csomója megint ferde lett...

 

Elborul a virradattal terhes ég,

hát menekülnöm szabad-e még,

ha menekülni van még hova?

Talán ezért vagyok oly tétova...

 

És ha majd szekerünk az utcán szalad,

és látunk sok vakító fehér falat,

mikor lovunk a kapuhoz fut,

nekünk ki nyithat még kaput?

 

Ülünk együtt,

míg hangodat hallgatom,

valaki kopog az ablakon,

és beszól:

Vigyázz, amíg itt ülsz,

rád szakad a ház,

az agyontiport föld

talpad alól kiszalad,

és azután

már hiába futsz

az elmúlt idő nyomán.

 

Visegrád, 1984. április. 2.

 

Szólj hozzá!

Itt küldöm

2014.04.19. 17:29 szg54


Itt küldöm közönyömet,
vérből vált örömömet,
habókos csöndjeimet
            érteni vágyók
számára köszönetet. 

Itt küldöm csokraimat,
könnyből szőtt bokraimat,
kancsal kis kedveimet
            soha nem értők
számára gondjaimat. 

Itt küldöm éveimet,
faháncsból fényeimet,
fejemre fekete árnyékot
            lelkesen hintők
számára szépeimet.

Visegrád, 1981. december 2.

Szólj hozzá!

Árva dal

2014.04.19. 17:18 szg54

 

Szóaratáskor

förgeteg-zápor

fröccsen a földre.

Tisztán a lélek

nem szól, ha félek,

hallgat örökre.

 

Mindenre várunk,

mindent kívánunk,

s nem jön a reggel.

Nincs több szivárvány,

s itt állunk árván

üres kezekkel.

 

Mért hogy az ének

száll tifelétek

hitványra, rongyra?

Minthogyha volna

néma a torka

árva dalokra.

 

Budapest, 1980. február 11.

 

Szólj hozzá!

Télűző

2014.04.19. 17:17 szg54

 

Köd van, sűrű téli köd,

köd szitál az ágon,

jégcsapos szemöldököd

pihen a világon.

 

Hószakállú téli szél

távozz már örökre,

s kedvünk újra visszatér

borra örömökre.

 

Budapest, 1980. február 9.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása