Szilágyi Gábor Máriusz versei

Mikor kicsi fiú voltam,csak lovakról álmodoztam,tetszettek a szép paripák,s rajtuk ülő hős daliák. Később is, ha lovat láttam,megsimogattam nagy bátran,és ha olyan helyen voltam,ha tehettem, lovagoltam.  Felnőttem, és ló helyett márérett ember autóval jár.Azzal jártam eztán…

Mindig csak ősz van,hulló levelekbe temetkezik,és fékcsikorgásban fuldoklik a város.Elektronikus zajba szürkülnek a szavak,betonba kövesednek a lábnyomokés csenddé tisztul a zene– farkasok közt bárányt keres a lélek.  A magukat igaznak hazudó arcnélküli arcátlanok,a…

  Mindig itt akartam élni, igen, ebben a beomlott ősi kalderában, titkos erővonalak között, ahol körülgyűrűznek a hegyek, és rám lehel az erdő, ahol megpihen a felszabadult lélek.   Míg lábam a sziklákon áttörő Duna fürdeti, hátam a hegynek…

  Maradj nekem, kedves, bár két szemed nedves, házadba eressz be, feszülj rám nevetve.   Ölelésbe ringass, soha el ne hallgass. Semmit se tagadva találnék magamra.   Mindig nekem dúdolj, soha meg ne csúfolj, bánatnak virága várjon ránk hiába.   Táncolj velem…

  Nem égnek többé harsány dalok. Régóta már csak telnek a napok, mint összefirkált papírlapok, és rám virradnak üszkös hajnalok.   Ráncosodik az üveg az ablakon. Mint a pókháló vénül nagyon, és mint ócska lőre pimpósodik a lélek. Nem ellenkezem, hagyom.   Csak…

  Kapaszkodj minden indába, ágba, felhőbe, kőbe és vadvirágba, sziromba, szélbe és fakeresztbe, nehogy a sírba fektessenek be.   Kapaszkodj csöndbe, emlékezésbe, zűrös napokba és csöndes éjbe, profán dalokba és döbbenetbe, ájtatos templomi körmenetbe.   Kapaszkodj…

  Kicsavart szívvel ébredek, csak érted sírok könnyeket, s a reggel, hogyha eljön, megtalál.   A világ lassan szétesett, az ember csak ritkán nevet, és szobrunk lent a téren még nem áll.   Egy kancsal isten néz le ránk. Ki tudja már, mit ér hazánk? S az ember lenn…

  I   öledbe kedves fejem lehajtom simítsd ki rendre összegyűrt arcom   csitítsd a kedvem csillapítsd lázam itt áll a kertben rombadőlt házam   dúdolgass némán ölelj fel engem élek s hogy élek szívemre vettem   enyém a bánat enyém az élet az esti…

  Lerombolt hitek helyett: Tesco-gazdaságos instant Istent!   Dömös, 2011. április 3.  

  Hátsó udvar-temetőből hajnali bendődal zendül. Elkurvult az élet-halál. Mosópor-koporsó-vízió mosolyog, istent alázó szándékkal kioktat, szobámban is szemközt okád.   Én pedig tűnt árny után kiáltozva magamat imádom, magamat siratom nem az istent: elárult…